Beszámoló

Nekem nagyon tetszett a projektmunka, legfőképp mivel Ady volt a fő téma. A legtöbb vers, amit olvastam tőle nagyon megfogott, különösen a Léda versek, melyek sokszor ambivalensek és érzelemdúsak. Örültem, hogy az egész korszakot, mely Adyt befolyásolta, ki kellett dolgoznunk. Sok érdekes dolgok tudtam meg az akkori művészetekről és ideológiákról.
A csapatunk nagyon jól tudott működni, mindig megbeszéltük és felosztottuk a feladatot és ha kellett, segítettük egymást. Úgy gondolom mindenki egyformán kivette a részét a munkából és a produktum is jól sikerült.

Köszönöm csapattársaimnak a munkát:

• http://anna0910.blogspot.hu/?m=1
• http://eblog10e.blogspot.hu/
• http://rekus667.blogspot.hu/
• http://someonewithnoname111.blogspot.hu/

6) Ady alakját megidéző vers

József Attila - Ady emlékezete

- Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta
szóval, tettel és hallgatással is?
Mért békitik a símák alattomba'
lány-duzzogássá haragvásait?
Földön a magyar és földben a költő,
dühödt markába rögöket szorít,
melléről égre libbent föl a felhő,
de tovább vívja forradalmait.

A televény titokzatos honában
izgat tovább, nem nyugszik, nem feled.
Ezer holdon kiált és haragjában
szeleket űz a Hortobágy felett.
Szeleket, melyek úri passzióból
a begyüjtött kis szénát szétszedik
s a sülyedt falun fölkapják a hóból
Dózsa népének zsuppfedeleit.

Teste a földé. Földmívesé lelke,
ezért koppan a kapa néhanap.
Sírja három millió koldus telke,
hol házat épit, vet majd és arat.
Verse törvény és édes ritmusában
kő hull s a kastély ablaka zörög, -
eke hasit barázdát uj husában,
mert virágzás, mert élet és örök.

További versek Ady stílusában: Lovas a temetőben, Rövid óda a kelő naphoz, Pogányos hitvallás magyarul, Bús énekhivás, Téged siratlak

József Attila nagyon korán, de nem azonnal találta meg költői hangját. Első kötete, a Szépség koldusa még az érzelmi forrongásainak korszakát élő fiatalembert mutatja. A formákat korához képest már biztosan kezeli, de versein erősen érződik a Nyugat költőinek, Adynak, Kosztolányinak és különösen Juhász Gyulának a hatása.
A következő években még sokáig ír verseket a nyugatosok modorában is, de hamarosan ráeszmél, hogy ő mégsem azonos a „szépség koldusá”-val, s a nyugtalan önkeresés időszaka következik.
Versei számát tekintve 1922 és 1925 között írta műveinek mintegy felét, így költői pályájának ezek legtermékenyebb évei. A szabadvers, az expresszionizmus és szürrealizmus mellett - részben a húszas évek újnépiességének, Erdélyi József népi lírájának hatására - József Attila a népköltészetet, a népdalok tiszta hangját is felfedezi a maga számára.
A húszas évek derekától kezdve nyer teret József Attila költészetében a lírai énnek a társadalmon kívüli, csavargó, lázadó embert idéző szerepjátszása.

5) IXX. századi filozófiai irányzat - Bergson

Bergson szerint különbséget lehet tenni az első és a sokadik bonyomás között, még akkor is, ha ugyanannak érezzük a kettőt. Példaként hozza fel a városokat, utcákat, házakat, melyek benyomása tartósnak ígérkezik, de folyamatosan változik. Egy elég hosszú idő után más a benyomás, mint visszagondolva az elsőre, hiszen minden változik, mi is, a gondolkodásunk is, így a látásmódunk is módosul.

Úgy véli a szavak durvák, nem elég kifejezőek, nem tudják átadni a finom impressziókat. Szétzúzzák, eltakarják az egyéni gondolkodásunk finom árnyalatait.
A szavak eredetileg  érzelmeink, gondolataink kifejezésére vannak kitalálva. Az ember kényszeresen ki akarja fejezni magát, hogy véleményét megoszthassa másokkal, még azon az áron is, hogy ez torzulhat.

4) Lédával a bálban

Takáts Márton: Lédával a bálban

Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik

Parfümös, boldog, forró, ifju pára

S a rózsakoszorús ifjak, leányok

Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.

Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk

S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat

A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben

Téli szél zúg s elalusznak a lángok.

Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve

Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

A cím alapján egy vidám estre gondolhatunk, de a vers olvasása után véleményünk megváltozik.
Csupán az első három sor fejez ki boldogságot.

"...tornyosul, omlik/ Parfümös, boldog, forró, ifju pára" a tánctól való izzadságot jelképezi, míg a rózsakoszorú talán a szerelemre utal.

A vers egy boldog mulatsággal, bállal kezdődik, ahova hirtelen belép egy fekete pár, akik félelmet hoznak.
A vers műfaja haláltánc, melyre többször is utal a halál és tánc szavakkal, valamint az azt sugalló képekkel.

A mű három versszakból áll, s ezzel három részre osztja azt, melyek a folyamatos fokozást szolgálják.
Az első a felvezetés, az előzmény, a helyzetmeghatározás: báli mulatság, melyet megszakít egy fekete pár.

A második versszakban felvezeti a tetőpontot. A pár megérkezik a terembe és félelmet vált ki az emberekből. Megváltozik a hangulat. A "halál-arcunk" szókapcsolattal egyértelművé teszi, hogy a fekete pár - akik feltételezhetően Ady és Léda a címből következtethetően - halált szimbolizálja.

A harmadik versszak a tetőpont, melyben megjelenik a haláltánc. Belekezdenek a "halál"táncba, ami hatására mindenki ijedten menekül.

Ady sokszor használt szimbólumokat, így meglehet hogy a bál az élet szimbóluma és a vers a világban való különcségüket fejezi ki, az egymásra utaltságukat és az összetartozásukat.

A legszembetűnőbb költői kép az ellentét. Szembe állít hangokat (sikolt a zene - bús csönd), színeket (rózsakoszorús - fekete pár), fényeket (gyertyafényes terem - elalusznak a lángok), hangulatot (boldog párok, víg terem - rettentve, sírva), melyeket az életet és halált szimbolizálják.
Mivel Ady sokszor ellentétbe állítja a kulturális Párizst a fejletlen, komor Magyarországgal, így meglehet, hogy a bál Párizst szimbolizálja, míg a fekete pár a magyarságot.

A fokozás is fellelhető benne. Az elején még csak "rettenve néznek a fekete párra", majd "elhal a zene", "elalusznak a lángok" és "sírva, dideregve rebbenek szét a boldog mátka párok".

A költő nem fejezi be a sor végén a mondatot, s ezzel képszerűbbé teszi a pára gomolygását, a rózsaszirmok szétszórását, a mozdulatlanságba dermedt párok ijedt szétrebbenését is.

Nem lehet pontosan megállapítani, hogy a mű a Léda-versek, vagy a Halál versek közé tartozik-e, hiszen a műfaja haláltánc, viszont megjelentik benne Ady és Léda kapcsolata is.

1/c) Impresszionizmus - Festészet

Szinyei Merse Pál: Pipacsos mező

Az impresszionizmus  19. századi festészeti irányzat, mely Franciaországból indult el. Legfőbb témáik a tájak és mindennapi jelenetek, amik meglehetősen eltértek a hagyományos vallási és történelmi témáktól. Ezeket tiszta színekből és szabad ecsetvonásokkal oldották meg, hogy minél inkább visszaadhassák a pillanatnyi élményt, benyomást. Kimentek a természetbe, természetes fényviszonyokkal dolgoztak, így a gyors pillanatnyi állapotot foltszerűen rögzítették. Színeik vidámak, élénkek, de nem harsányak. Gyakoriak a pasztell színek és ecsetkezelésük laza, kontúr nélküli.

Ide tartozik a pointilizmus is, ahol apró pontokból áll össze a néző szemében a kép.

Pipacsos mező: Az élénk színű pipacsokkal teletűzdelt mezők piros-zöld kontrasztja fantasztikus vibrálást eredményez az arra járok szemében. A festményen rögzített tájat és alakot körülvevő levegő napsütötte remegése nem engedi kibontakozni az egyes részletek rajzosságát. Ily módon minden képelem - világító színereje ellenére is engedelmesen belesimulhat az egységes látvány harmóniájába. A művész legelső műveitől kezdve a képszerkezet tisztaságára és egyszerűségére törekedett. Hamar megtalálta a karakterének és gesztusainak leginkább megfelelő átlós kompozícióit, mely rejtett vagy nyíltabb formában, számtalan variációban sok művén, így a pipacsos képein is visszatér. Új bravúr, hogy a festő az ösvény kanyarodását követő virágok karéjának gyújtópontjába, a kép szélére helyezte a felfelé haladó figurákat, melyek így kis méretüktől függetlenül is uralják a természetet.

1/b) Szimbolizmus - Festészet

Csontváry Kosztka Tivadar: A magányos cédrus

A szimbolizmus 19. századi irodalmi és festészeti mozgalom. A festők elutasították a realizmust és a gondolati, érzelmi tartalmat helyezték előtérbe. Témákban változatos, megjelent a vallás, mitológia, fogalmak, álmok, erotika, halál, bűn. A lényeg az egyediség. A szimbolista jelképek egyediek, sejtelmesek, nehezen és többféleképpen értelmezhetők és érzelmi alapon közelíthetők meg.

A szimbolizmus impresszionista-ellenes irányzat volt. Az impresszionizmus a szenzációk, az érzéki észlelés művészete, míg a szimbolizmus az ideára, a dolgok mélyén, a látszat mögött rejtőző titkos értelem megtalálására vállalkozott. 1891-ben Georges-Albert Aurier így fogalmazta meg a szimbolista festészet követelményeit:
"A mű legyen :
Idéista, mert ideája egyedül az Eszme kifejezése;
Szimbolista, mert ez az eszmét formában fejezi ki;
Szintetikus, mert e formákat, jeleket az általános értelem módszerével írja le;
Szubjektív, mert a tárgyat sohasem csak tárgynak fogja fel, hanem mint az alany által észlelt eszmének a jelét;
(Ez következmény.) Dekoratív, mert az úgynevezett dekoratív művészet, úgy ahogy értelmezték az Egyiptomiak, nagyon valószínűen a Görögök és a Primitívek, nem más, mint a művészetnek egyszerre szubjektív, szintetikus, szimbolista és idéista kifejezése. De mindezzel a tehetséggel megáldott művész nem lesz más, csak tudós, ha nincs birtokában az émotivitás adománya ... "

"A magányos cédrus" megalomániás öntudatának a rajza: a nappal társalkodó, mindenek felett uralkodó, de tragikusan egyedül álló fa önportré is, a világfa a "homo maximus" jelképe, afféle képi megfelelője Nietzsche Zarathusztra-gondolatának.