1/b) Szimbolizmus - Festészet

Csontváry Kosztka Tivadar: A magányos cédrus

A szimbolizmus 19. századi irodalmi és festészeti mozgalom. A festők elutasították a realizmust és a gondolati, érzelmi tartalmat helyezték előtérbe. Témákban változatos, megjelent a vallás, mitológia, fogalmak, álmok, erotika, halál, bűn. A lényeg az egyediség. A szimbolista jelképek egyediek, sejtelmesek, nehezen és többféleképpen értelmezhetők és érzelmi alapon közelíthetők meg.

A szimbolizmus impresszionista-ellenes irányzat volt. Az impresszionizmus a szenzációk, az érzéki észlelés művészete, míg a szimbolizmus az ideára, a dolgok mélyén, a látszat mögött rejtőző titkos értelem megtalálására vállalkozott. 1891-ben Georges-Albert Aurier így fogalmazta meg a szimbolista festészet követelményeit:
"A mű legyen :
Idéista, mert ideája egyedül az Eszme kifejezése;
Szimbolista, mert ez az eszmét formában fejezi ki;
Szintetikus, mert e formákat, jeleket az általános értelem módszerével írja le;
Szubjektív, mert a tárgyat sohasem csak tárgynak fogja fel, hanem mint az alany által észlelt eszmének a jelét;
(Ez következmény.) Dekoratív, mert az úgynevezett dekoratív művészet, úgy ahogy értelmezték az Egyiptomiak, nagyon valószínűen a Görögök és a Primitívek, nem más, mint a művészetnek egyszerre szubjektív, szintetikus, szimbolista és idéista kifejezése. De mindezzel a tehetséggel megáldott művész nem lesz más, csak tudós, ha nincs birtokában az émotivitás adománya ... "

"A magányos cédrus" megalomániás öntudatának a rajza: a nappal társalkodó, mindenek felett uralkodó, de tragikusan egyedül álló fa önportré is, a világfa a "homo maximus" jelképe, afféle képi megfelelője Nietzsche Zarathusztra-gondolatának.