2015. máj. 26.

4) Lédával a bálban

Takáts Márton: Lédával a bálban

Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.

„Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.

Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

A cím alapján egy vidám estre gondolhatunk, de a vers olvasása után véleményünk megváltozik.
Csupán az első három sor fejez ki boldogságot.
"...tornyosul, omlik/ Parfümös, boldog, forró, ifju pára" a tánctól való izzadságot jelképezi, míg a rózsakoszorú talán a szerelemre utal.
A vers egy boldog mulatsággal, bállal kezdődik, ahova hirtelen belép egy fekete pár, akik félelmet hoznak.
A vers műfaja haláltánc, melyre többször is utal a halál és tánc szavakkal, valamint az azt sugalló képekkel.

A mű három versszakból áll, s ezzel három részre osztja azt, melyek a folyamatos fokozást szolgálják.
Az első a felvezetés, az előzmény, a helyzetmeghatározás: báli mulatság, melyet megszakít egy fekete pár.
A második versszakban felvezeti a tetőpontot. A pár megérkezik a terembe és félelmet vált ki az emberekből. Megváltozik a hangulat. A "halál-arcunk" szókapcsolattal egyértelművé teszi, hogy a fekete pár - akik feltételezhetően Ady és Léda a címből következtethetően - halált szimbolizálja.
A harmadik versszak a tetőpont, melyben megjelenik a haláltánc. Belekezdenek a "halál"táncba, ami hatására mindenki ijedten menekül.

Ady sokszor használt szimbólumokat, így meglehet hogy a bál az élet szimbóluma és a vers a világban való különcségüket fejezi ki, az egymásra utaltságukat és az összetartozásukat.

A legszembetűnőbb költői kép az ellentét. Szembe állít hangokat (sikolt a zene - bús csönd), színeket (rózsakoszorús - fekete pár), fényeket (gyertyafényes terem - elalusznak a lángok), hangulatot (boldog párok, víg terem - rettentve, sírva), melyeket az életet és halált szimbolizálják.
Mivel Ady sokszor ellentétbe állítja a kulturális Párizst a fejletlen, komor Magyarországgal, így meglehet, hogy a bál Párizst szimbolizálja, míg a fekete pár a magyarságot.

A fokozás is fellelhető benne. Az elején még csak "rettenve néznek a fekete párra", majd "elhal a zene", "elalusznak a lángok" és "sírva, dideregve rebbenek szét a boldog mátka párok".

A költő nem fejezi be a sor végén a mondatot, s ezzel képszerűbbé teszi a pára gomolygását, a rózsaszirmok szétszórását, a mozdulatlanságba dermedt párok ijedt szétrebbenését is.

Nem lehet pontosan megállapítani, hogy a mű a Léda-versek, vagy a Halál versek közé tartozik-e, hiszen a műfaja haláltánc, viszont megjelentik benne Ady és Léda kapcsolata is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése